Fanni és Mik tragédiája

Úgy tudott megjellenni, nyilatkozni és hallgatni is, mint egy igazi hercegnő, de lelke és Naplója mélyén szörnyű titkokat rejtegetett. 104 éve született a leggyönyörűbb magyar múzsa, Fifi. 101 évesen ment el, szerelmét megörökítő Naplója azóta olvasható. 

Gyönyörű, értékes nő szörnyű körülmények között – így írhatnánk le röviden Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni életét a harmincas, negyvenes években. Egy olyan korban, ami a világháborútól eltekintve is nagy próbák elé állította az értelmiségi nőket: tanulhattak, pályát választhattak, dolgozhattak, és mellette főzhettek, moshattak, vasalhattak naponta, hajnalban kelhettek, este még vendégeket fogadhattak, és higgadtan végignézhették, ahogy megcsalják őket. Fanni naplóját olvasva Polcz Alaine képe rémlik vissza, aki valamivel később ugyanezt csinálhatta végig Mészöly Miklós mellett. Olyan nők, aki az emancipációnak nagyjából csak a hátrányait élvezhették. 

Liliomnak és Juliskának öltözve Mikkel

Egy év örömteli házasság után Fanni teherbe esett, de ez koránt sem töltötte el boldogsággal az ifjú párt. A modern gondolkodású Mik és Fanni közös döntése volt, hogy egy darabig nem vállalnak gyereket. Mikor a “baj” megesett, orvos bátyja segítségével Fanni könnyen eljutott abortuszra, amit naturalista részletességgel le is írt Naplójában. Többször is. Szám szerint ötször. „[Az orvos] egyetlen pillanat alatt megállapította, hogy két hónapos terhes vagyok. Szédülten másztam le onnan, és kijelentettem, hát akkor azonnal cselekedni kell. Felhívta a Therápia [Polgári Szanatóriumot], másnap reggel 8 órára bejelentette az operációt, szobát rendelt. Elmentünk. Este még két órám volt, leadtam, és Miklós az ájulásig meg volt ijedve. Hazamentünk aludni, és szép nyugodtan aludtam végig az éjszakát. Reggel Anyuska jött értünk, nem mutattam semmi nyugtalanságot, és ott már Laci is várt, bejött a műtőbe, és elejétől végig a fejemnél állt, és viccesen beszélgetett velem, válaszolásra is kényszerített, szinte elvonta a figyelmemet, úgyhogy nem is éreztem fájdalmat, csak kellemetlenséget. Egy fogkezelés rosszabb ennél. Nyugodt boldogsággal vitettem le magamat utána, és jött az a rendes kábultság és fáradtság az érzéstelenítés hatására” Az abortusz akkoriban – ha nem az anya életének megóvásáról volt szó – illegálisnak számított, mégis gyakorlatilag rutinműtét számba ment.

Télen…

 Pár évvel később a Napló arról tanúskodik, hogy Fanni egyre forróbban vágyik gyermekáldás után, irigykedve nézi babázó barátnőit, és a nőies gyakorlatiassággal azt is megállapítja, hogy lassan “lecsúszik” a dologról, ha nem igyekszik. Ekkor azonban már késő: egyrészt ott a fenyegető munkaszolgálat, másrészt már Mik szerelme sem (csak) az övé, mert viszonyt folytat egy közös barátjukkal, Beck Judit képzőművésszel. A Naplóból az is kiderül, hogy férj és feleség szerelmi életét nagyrészt a teherbeeséstől való félelem tette tönkre.

…és nyáron.

Fanni ehelyett férjét nevezi gyerekének, és akként is gondoskodik az íróról: küldi a levegőre, síelni, ostorozza a helytelen testtartásért, munka után fáradtan meleg vacsorát főz neki. Akkor is, amikor hazaérve a szeretőjével találja. “De ami a legmegrendítőbb, az az esti hazaérkezésem. Mik azzal fogad, Judit van itt. Nem vártam. Kicsit a torkomon akad a szó. Valami mulatságos esetet kezdtem mesélni a villamosról éppen, és azért folytattam hősiesen tovább, csak kicsit megremegek belül. Aztán bemegyek a szobába, és nyájasan üdvözlöm Juditot. Nagyon megviseltnek látszik Mik is, és meglehetősen csapzott. Önkéntelenül odafigyelek a díványra, összenyomódott párnák, mintha az előbb feküdt volna rajta. Mindegy, nem veszem észre. Aztán sietve felteszem a vacsorát, hogy megfőjön hamar a zöldborsó, Mik kedvence. Külön otthon megtisztítottam előre. Aztán Judit kimegy a konyhába, és soká, hosszan fésülködik a tükör előtt.“

Strandon a költővel. Maradhatott volna Radnóti után valakije Fanninak, de nem így alakult.

Valószínűleg az értelmiségen egyre jobban eluralkodó materialista nézőpont lehetett az oka, hogy Mik, akinek életének és költészetének egyik meghatározó momentuma, hogy születésekor elvesztette anyját és ikertestvérét, pártolhatta a magzatelhajtást. Egyre bonyolódó kapcsolatuk ellenére Fanni rendületlenül “Szentemnek”, “Szentségemnek”, “Jóságomnak” nevezte férjét, érte való aggodalmában odáig ment, hogy már ránézésre is pontosan meg tudta határozni a súlyát, maga fürdette, próbált a számára pártfogókat szerezni a munkaszolgálatban. Közben epedve gondolt vissza házasságuk első, lángoló, szerelmes korszakára, és vágyott vissza abba a meghitt, bensőséges viszonyba, amiben akkor voltak.

Fürdőruhás modellkedés. Fanni nagyon ügyelt a testére: sportolt, és próbálta őrizni fiatalságát.

A pozsonyi úti otthon

A történet további része már történelem. Mik 1944 május 20-án vonult be harmadszor és utoljára. Ezután még írt néhány verset, és küldött néhány lapot feleségének. Fanni bújkált, a háború alatt háromszor is a szovjet katonák erőszakosságának áldozata lett.

Csibészes mosoly. Hiába voltak házasok, nem szerethették egymást felhőtlenül…

Komolyan.

Fotóik egy nem mindennapi szerelemről tanuskodnak.

Az özvegyen és gyermekek nélkül maradt Fanni élete nagy részét tanítással töltötte. Hosszú időt szentelt azonban a Napló rendezgetésének, szerkesztésének is. Nagy egyenességre és bátorságra vall, hogy életük sötét titkaival együtt is engedélyezte annak megjelenését saját halála után. A felecsülhetetlen értékű kézirat számos társadalomtörténeti kérdést is felvet. És egy keserű tanulsággal is szolgál: amikor a legokosabbak akarunk lenni, lehet, hogy pont akkor ítéljük örök magányra magunkat.

A szépséges Fanni 70 évet töltött magányban Mik halála után.