Mit tennél ha az évszázad egyik leggonoszabb asszonyát fedeznéd fel a családfádban? Ezzel a kérdéssel szembesült Sacha Batthyány, amikor egy nap a Neu Zürcher Zeitung szerkesztőségében egyik kolléganője elécsapott egy úságcikket a következő megjegyzéssel: “Miféle családod van neked?!” Több mint 7 évig tartott a hosszú út, míg Batthyány rengeteg kutatás, utazgatás, interjúzás és egy pszichiáter segítségével megtanulta a helyére tenni “Margit nénit”, azaz Margareta Thyssen-Bornemisza grófnőt, férjezett nevén Batthyány Margitot. A rendkívüli útból könyv született.
Szörny a családban
Sacha legplasztikusabb emléke Margit néni néven emlegetett nagynénjéről az volt, hogy két szó között furcsán, kígyószerűen öltögette a nyelvét, és utálta a gyerekeket. Arról azonban sokáig fogalma sem volt, hogy az asszony 180 zsidó munkaszolgálatos haláláért lehet felelelős, amivel kapcsolatban a történészi kutatások még mindig nem zárultak le. Az ezredforduló után kezdett el egyre nagyobb nyilvánosságot kapni az osztrák történészek előtt addig sem ismeretlen tény, hogy az ausztriai Reichnitz (Rohonc) településen az orosz csapat közeledésének hírére tisztázatlan körülmények között lemészároltak 180 zsidót. A háború után Svájcba menekült Batthyány családban akkora volt az elfojtás, hogy a történtekről az idősebb generáció egyáltalán nem beszélt, minden rosszért az oroszokat okoltak. Sacha apja minden múltat firtató kérdésre annyit felelt a fiának, hogy “Te ezt nem értheted.”
A költői szépségű Rohonc. A várnak ma már csak az emléke él.
A Thyssen-Bornemissza család
Margit, amikor épp őzre vadászott.
Született győztesek
Margit apja, a hadiiparban dolgozó Heinrich Thyssen az első világháborúból búsásan meggazdagodott. Felesége révén magyar bárói címet, és egy rohonci kastélyt is szerzett. A második világháború idején Thyssen már Svájcból, a Luganói-tó partján álló villájából irányította németországi bányáit, gyárait, amelyek a náci birodalomnak szállították a hadifelszereléseket, elsősorban a tengeralattjárókat. A báró baráti viszonyt ápolt Göringgel és a náci titkosszolgálattal, amelynek nemzetközi bankkapcsolatokat biztosított. A közismerten nácibarát famíliát sohasem vonták felelősségre második világháborús tetteikért, vagyonukat jórészt megtarthatták, többségükben Svájcban folytatták életüket a háború után. A család leszármazottai ma is dúsgazdagok, celebek otthonosan mozognak a felső tízezerben.
A dúsgazdag Heinrich Thyssen, lánya, Margit, veje és fia, Hans
A rohonci zsinagóga a harmincas években
Búcsúparti
A rohonci vár Thyssen lánya, Margit, az elszegényedett Batthyány gróf feleségének felügyelete alatt állt. Thyssen a birtok intézőjének egy alkalmazottját, a náci párttag Joachim Oldenburgot tette meg. A kastélyt az SS rendelkezésére bocsátották, így bejáratos volt ide Franz Podezin is, a helyi Gestapo-főnök és egyben a rohonci náci pártszervezet vezetője. A férjezett Margit mindkét férfival viszonyt folytatott. A környéken számos zsidó munkaszolgálatost dolgoztattak, akiknek egy részét a kastély pincéjében szállásolták el. A helyiek szerint ők teljesen ki voltak szolgáltatva a szadista Podezin és Margit kínzásainak.
Podezin, a grófné bestiális szeretője. A háború után Luganóban bérelt neki lakást.
A grófné olyannyira jól érezte magát ebben a helyzetben, hogy még akkor sem akarta elhagyni Rohoncot, amikor 1945 húsvétján az oroszok már csak 15 km-re voltak. Összetrombitált még egy búcsúpartit, amelyre minden szívének kedves SS-, Gestapo- és Hitlerjugend-tag hivatalos volt. A vendégek ittak és táncoltak, majd egyes beszámolók szerint éjféltájt Podezin invitálására egy környékbeli pajtába hajtottak, ahol a náci vezető fegyvereket osztogatott, és a részeg vendégek mintegy rekreációs programpontként közösen kivégeztek 180 legyengült munkaszolgálatost. A meggyilkolt zsidókat társaik temették el, akiket Joachim Oldenburg és Podezin az elhantolás után agyonlőtt. A háború után hét embert próbáltak felelősségre vonni a mészárlás miatt, ám csak három (enyhe) ítélet született. A kastélyt a menekülő SS felgyújtotta, a közvetlen bizonyítékok is megsemmisültek, a koronatanúkat megölték. Margit néhány év Svájc után Németországban lótenyésztésbe fogott. Változatlanul Európa egyik leggazdagabb asszonya volt, soha nem vonták felelősségre.
A nyelvét öltögető Margit néni egy lóversenyen. Sokan féltek tőle és pénzétől.
Természetesen az első sorban.
Erzsébet királynővel egy kupa átadása előtt.
A feldolgozás
A történteket 1994-ben dokumentumfilm, majd később Elfriede Jelinek Nobel-díjas írónő drámája dolgozta fel. A darab bécsi bemutatása után a Thyssen család több tagja is tiltakozott, mondván, hogy Margit közvetlen részvétele a tömeggyilkosságban nem bizonyított. Idén azonban egy közeli családtag, Sacha tollából jelent meg hiteles beszámoló, amely idősebb családtagok naplóira, és számtalan interjúra támaszkodik.
Sacha Batthány. Már sikeres újságíró volt, mikor belefutott A SZTORIBA, saját családjában.
Végül megszületett a könyv.
“Nem mennék olyan messzire, hogy Margit néni engem is meghatározott, de néhány családtagomra hatással volt. Volt pénze, amit arra használt, hogy birtokolja a történet fölötti hatalmat. Dühössé tesz, hogy senki sem állt ki ellene, legalábbis amennyire én tudom. Ma megteszik, de már túl késő!” – emlékszik vissza a grófnéra Sacha. A férfi szerint Margit tudta, és magával vitte a halálba azt a sokakat nyugtalanító titkot is, hogy hol van a 180 legyilkolt ember tömegsírja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: