Gyermekpszichológus válaszol – vigyázat, paródia!

Minden szülő életében eljön egyszer az pillanat, amikor pszichológiai szaktanácsok olvasása közben úgy érzi: MOST MÁR ELÉG! Hát nem elég nekem a saját gondom, még ti is gyötörtök? Most eljött a bosszú ideje…

A képzeletbeli levél tartalma ez: “Segítség! Kétéves gyermekem teljesen hisztérikus lett! Ha le kell feküdnie aludni, hangosan kiabál és különféle törékeny dolgokkal dobálózik. Mit tegyek?”

Lássuk, mit javasolnak szakértőink!

Vida Ági: “Fektesd a hasára, és simogasd a hátát megnyugtatóan. Ha nem működik, próbáld újra. Valamit rosszul csinálsz. Ha nem működik, próbáld újra. Valamit rosszul csinálsz.” (Bocsi. A tű meg beakadt.)

Vekerdy Tamás: “Nézzünk mélyen a szemébe, öleljük át, és biztosítsuk a szeretetünkről. Mondjuk el neki, hogy megértjük, ha utál minket. (A kikényszerített szeretetnél nincs rosszabb!) A törékeny holmit tegyük a szekrény tetejére.”

Popper Péter: “Barátkozzunk meg a helyzettel! Fogadjuk el a múlandó porcelán- és üvegtárgyak végzetét! Figyeljünk inkább saját belső utunkra!”

Amerikai szakember: “Vegyünk elő egy vekkert, és hangos csörgéssel hívjuk fel a figyelmét, hogy lejárt a hisztire szánt tíz perc.”

Norvég szakember: “Mutassuk meg a gyermeknek, honnan töltheti le a formanyomtatványt, aminek segítségével feljelenthet minket. (Ez alapvető joga!!!) Tekintettel az életkorára, segítsünk neki a problémája megfogalmazásában, ha kell, javítsuk helyesírási hibáit.”

Anyád: “Hideg víz alá vele!”