Meghalt a kalapos olasz úr, aki középkori borzongást csempészett esti olvasásainkba, derűt az esztétika tanulmányainkba és izgalmat a könyvtárban töltött délutánjainkba. Umberto Eco azon ritka írók és tudósok közé tartozott, akik mások számára is vonzóvá tudják tenni azt, amiért ők maguk bolondulnak. Összeszedtük, miért is szerették őt annyian világszerte.
1. Megtanított minket, hogy hogyan lelkesedjünk feledésbe merült történelmi korokért és poros könyvtárakért. “A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak: olyan, mintha egymás között beszélgetnének. Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt. A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között, egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit.”
Eco kedvenc időtöltése közben
2. Úgy tanított minket gyilkos iróniára, hogy a nevetéstől észre sem vettük. “Ahhoz, hogy belássuk: a körülöttünk levők (mind az ötmilliárdan) hülyék, kifinomult és ravasz munkára van szükség. Ész és kitartás kell hozzá. Ne kapkodjunk. Szép lassan, de biztosan jussunk el a derűs meghalásig.”
Füstbe burkolózva
3. Megírta minden idők egyik legizgalmasabb krimijét, középkori környezetben, sok rejtéllyel, titokkal és humorral. Kétféle ember van: aki már olvasta és aki ezután fogja. A rózsa neve még az Iron Maident is megihlette!
A legtöbben innen ismerik
4. Sean Connery és Christian Slater egy filmben. (És nem a Robin Hood) Ezt is neki köszönhetjük!
5. Az első normális, és élvezhető írás arról, hogy hogyan írjunk szakdolgozatot.
6. Olyan művészettörténeti és irodalomtörténeti könyveket írt, amit azok is szívesen elolvasnak, akiket mindez elvileg nem is érdekel.
A prágai temető. Utolsó könyvében Eco az irodalom “leggonoszabb” karakterét akarta megteremteni.
🙁