Viccel a rákkal. Azzal a rákkal!

Nem citromkarikák vagy parlagfű rágása, nem extra adag c vitamin szedése és nem is sámán gyógyította meg a bloggert a gyilkos kórból. (Ő mindezeket kineveti, és bármikor, bárkinek a szemébe is mondja ezt. Nézzétek el neki, elég sok mindenen ment keresztül…) Hanem kapaszkodjatok meg: sugárkezelés, kemoterápia és műtét. Így a 2012-ben végbélrákkal diagnosztizált Misi továbbélheti „szürke hétköznapjait” feleségével és kislányával. És elhihetitek, hogy mindez a számára egyáltalán nem szürke!

Újabb blogos sikertörténet a könyvkiadásban: az Egyasszony történetének megjelenése után most az altezza.blog.hu  sokak által figyelemmel kísért rák-naplója is megjelent könyv formában, „Rákos voltam, de már elmúlt. Asszem.” – címmel. Az író, Mészáros Mihály a könyvek eladásából befolyó összeggel a magyar egészségügyet kívánja támogatni, egészen pontosan azt a két kórházat, ahol ő maga is kapta a kezeléseket. Ahol a wc-kben nem volt papír, és a mosdóknál szappan és törölköző nélkül kell boldogulniuk a pácienseknek, a higiéniáért pedig egy aprócska vödörrel és spricnivel ellátott takarítónéni felel. De nem is ez a fontos, hanem a gyógyulás.

Misi, az író.

Misi blogja egy valódi embert mutat be a számunkra. Aki folyton kételkedik, fél, hipochonderkedik, – ami az ő története után nyilván érthető – megvannak a maga heppjei, előítéletei, szeret élni, és mindenek előtt szereti a családját. Annyiban azonban különleges, hogy nem dermed le a rák diagnózisától, hanem nem átall viccet csinálni saját betegségéből minden adandó alkalommal, ráadásul mindezt az egész világ előtt, egy nyilvános blogon, ahol a diagnózis megismerésének pillanatától a tünetmentes jelenig nyomon kísérhetjük „kalandjait” a magyar egészségügy bugyraiban. Úgymint: végbéltükrözések, CT, MR vizsgálatok, kemoterápia, sugárterápia, műtét, stoma zsák, és közben a hétköznapi élet, állandó ügyintézések… Az első kézből származó információk és élmények ezekről a rázós dolgokról pedig minden érintett számára kincset érnek.

Igazi mosoly is létezik a rák után…

“Elkezdtem rendelkezni, kié legyen a tűzőgépem, és hogy a recepciós pultra ravatalozzanak fel. Nem mindenki értette a poént. Az emberek ilyenkor nem ezt a hozzáállást várják.” – idézi fel az író a pillanatot, amikor munkahelyén bejelentette a betegségét. De mégsem így történt: Misi végigjárta a szokásos kezeléseket, a negyedéves kontrollokon rendre tünetmentes, és azóta már betöltötte a 40-et is.

Amit nem kaphatsz meg Misi történetéből:

– „tuti receptet”, hogy hogyan gyógyulhatsz ki a rákból (ergó csalódni sem fogsz…)

– filozófiai, vallási fejtegetéseket, amik segítenek elfogadni a betegséget (viszont jókat nevethetsz egy hozzád hasonló esendő ember kalandjain, és rájössz, hogy nem vagy egyedül)