A zoknihóember édes, gyönyörű, tökéletes – különösen alább következő, formabontó, tabudöntögető társaihoz képest!
Van, aki ennyire sem bonyolította a dolgot: “Az idei hóember legyen LÉCből!” “Hát, te tudod, anyjuk…” – mondta apjuk, és előzékenyen behozott a szerszámos kamrából három kitört sámlilábat, amit aztán egy családi program keretein belül ünnepélyesen fehérre mázoltak. A szándék a lényeg, nem igaz?
A villanykörte hóember világszerte hódít. Úgy a legstílusosabb, ha fenyő helyett a legutóbbi vihar által leszaggatott, jókora csupasz faágra aggatod őket. Éljen a minimalizmus!
Akit ilyenkor hoz a gólya, az bizony nem menekül a hóemberes- csupasz fenekű, angyalkás babafotózás elől… (Ha csak nem szorult a szüleibe némi empátia…)
“Kerülj beljebb, már vártalak, hohohohó!” Kicsit ódzkodik az ember ráülni, annak tudatában, hogy a nagyi hónapokat dolgozott rajta…
Hóemberrel modellezzük az agy- és hastérfogat arányának változását progresszív alkoholistákon.
“Te, én úgy érzem magam, mint egy guanó…”
A koponyalékelés ősi egyiptomi gyógymód. Van, aki túléli, van, aki nem.
Vidáman indul a reggel, ha egy fejetlen hóember testnedveit szürcsölgeted! Az igazi Drakula Light.
“Hé, srácok! Ez az őrült komolyan gondolja, hogy betesz minket a sütőbe! Csináljatok már VALAMIIIIT!”
Itt is nevethetsz még:
Na meg itt:
Ez meg karácsonyi barkácsolós:
