Szerelembe esés/házasság, babavárás, sütés-főzés. Tipikus női témák, számtalan blog ontja magából az ezek köré csoportosuló posztokat. De mi van akkor, ha a szerelem vagy a gyerekáldás háborús időben ér utol minket? Vagy ha már annyira nincs mit enni, hogy csak a régi, családi receptek emlékei tartják az emberben a lelket?

A bombázott Budapest. Nem pont kismamáknak való hely

1. A babás napló

Naplót, blogot vezetni, vagy kiterjedt levelezést folytatni leginkább extrém körülmények között érdemes. Így akár még a történelembe is beírhatjuk magunkat, mint azok a közelmúltban felfedezett hősök, akik sohasem gondolták volna, hogy személyes emlékeik, leveleik, receptjeik kiadás alá kerülnek majd.

Nem éppen Vida Ági blogjának böngészésével, és babakelengye összeállításával töltötte terhessége utolsó hónapjait a napló budapesti szerzője. Anna, a zsidó fiatalasszony 5 hónapos terhes volt Budapest német megszállásakor. Férje, rokonai, ismerősei egyaránt nagy elánnal próbálták rábeszélni az abortuszra. „Legalább ne lennél állapotos – mondja. Hogy fogod bírni ezekkel az izgalmakkal kihordani a gyereket? Hol fogod megszülni? Mit csinálsz egyedül, amikor elszakítanak bennünket egymástól? Menj orvoshoz, talán lehet még segíteni, annak a gyereknek most nem lehet a világra jönni. Rábeszél, kér, könyörög, de mindez nem használ. Nem tudom hallgatni. Nem tudok és nem is akarok már ezen változtatni. Én hiszem, hogy ennek így kellett történnie, hogy én pont most legyek állapotos, ha el kell pusztulnom, ez nem változtat a dolgon semmit, hogy a gyerek velem pusztul, de ha mégis megmenekülök, akkor legalább boldog leszek a gyerekkel” – írja makacsul Anna naplójába, aki csomagolás közben éli át az első érzékelhető magzatmozgások varázsát. Hogy hogy alakult a férj, Sándor, a nagybeteg nagymama, Anna és várva várt babája sorsa, az mind kiderül a három történész által kiadás alá rendezett szövegből. 

Zsidó házaspár Budapesten 1944-ben

2. Gasztroblog a lágerből

Az ausztriai lichtenwörthi koncentrációs táborban néhány magyar zsidó nő úgy döntött, bárhogy is lesz, ők túl akarják élni a szenvedést, az állandó veszélyeket és a kínzó éhezést. A fantázia erejére bízták magukat, és elkezdték felidézni legkedvesebb családi receptjeiket, amiket a kezük ügyébe kerülő papírfecnikre rögzítettek.

Asszonyok a lágerben. A legnagyobb éhezésben kedvenc receptjeikre emlékeztek.

A különleges könyv nem csak az eredeti recepteket (főként sütemények és tésztafélék) tartalmazza, hanem a dokumentumokat hűségesen megőrző asszony családjának több generációs történetét is. 

3. Vakrandis blog

Ahol az előző történetek végződnek, ott kezdődik Miklós magával ragadó sztorija. A magyarországi zsidó fiatalember átélve a Holokauszt borzalmait, Stockholmban próbálja összerendezni az életét. Itt éri a megdöbbentő hír, hogy hiába élte túl a háborút, az orvosok egy súlyos betegség miatt mindössze néhány hónapot adnak neki. Miklós nem akarja feladni: talán a szerelem még segíthet! Levelet ír az összes Svédországban tartózkodó magyar lánynak, szám szerint 117-nek. Vajon köztük van az igazi? Az egyik lánnyal valami különleges dolog elindul, és a két fiatal kétségbeesetten kapaszkodik a bimbózó szerelembe, ami az egyedüli dolog, ami megmentheti őket…

“Szüleim hat hónapon át leveleztek, mielőtt Stockholmban összeházasodtak volna. A levelek létezéséről ötven évig nem tudtam. Apám halála után Anyám, szinte mellékesen, két formás levélköteget nyújtott át, búzakék és skarlátszínű selyemszalaggal összekötve. A történettel hosszú ideig képtelen voltam foglalkozni – aztán tíz évvel később megírtam a regény első változatát. Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy később meg is rendezhettem szüleim szerelmének történetét.” – emlékezett vissza a történetet papírra vető Gárdos Péter rendező.