Szenvedés. Hosszú évekig tartó szenvedés. Folyamatos megfeszített munka, amiért nem dicsér meg senki. Sőt, inkább plusz büntetésként itt van a családon belüli bántalmazás. Amiről nem beszélhetsz, tehát még mártír sem leszel. És nem fognak együttérző nők tucatjai sajnálgatni téged, mert nem terjedt még el széles körben a személyi számítógép, hát még az internet, hogy blogot írhatnál vagy fórumozgathatnál. Tehát magad vagy. Sokáig. Milyen ember lesz így belőled?
Persze nem vagy magad egészen. Ott van neked elsőszülött kisgyereked, a büszkeséged, akiért minden nehézséget vállaltál. Aki súlyos értelmi fogyatékos és mozgássérült, és az orvosok szerint nem fogja megérni a kamaszkort. Aki nem tanul meg se felülni, se beszélni, se önállóan enni. Semmit. Egy olyan korban, amikor még a magukat entellektüelnek gondolók között sem volt divat a másságot elfogadni. Amikor a fogyatékosság egyet jelentett a szégyennel.
Péterfy-Novák Éva az élet sötét oldalára kalauzol bennünket, amiről mindig is gyanítottuk, hogy igen, valóban létezhet, ám a szerencsésebbek nem találkoztak még vele. Legalábbis nem ilyen mélyen és tartósan. Ahonnan teljesen hiányzik a csillámpor, a nutella, a könnyed munkahelyi flört, szexi szelfik, a romantikus álmok, filmek orrba szájba és más olyan dolgok, amik a mai nők életét mesterségesen pumpálják tele hamiskás boldogsághormonokkal. Csak a keserű valóság, ami arculcsapja a 22 éves, naiv, tudatlan anyukát, és a hatalmas életerő, ami szélsőségesen ellenséges körülmények között is működésben tartja a testet. A lelket nem mindig.
Péterfy-Novák Éva. 30 év után írta meg élményeit. Ma teljes az élete, családdal, karrierrel, de azóta sem tudja elfelejteni első kislányát, Zsuzsit.
Az írónő tavaly jelentette meg terápiás célzattal vezetett “Egyasszony” blogja könyvváltozatát, amelyben egyszerűen elmeséli életének azokat az éveit, amelyeket fogyatékos kislánya és bántalmazó férje mellett töltött. A blogként hihetetlen népszerűségre talált történet könyvként is a sikerlisták élvonalában van, és a napokban már színdarabként is sokkolta a közönséget Tenki Rékával az “Egyasszony” szerepében.
Valuska László kritikája szerint az előadást a főpróbán nem taps, hanem néma csönd zárta le. A nézők ugyanis nem tudtak kikerülni a történet hatása alól. A monodrámát november 4-én Újbudán, a B32 Galéria és Színházteremben is bemutatják.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: