Öregen, szerelemről – 5 idézet a Nobel-díjas írónőtől

A napokban készült egy interjú a krakkói irodalmi fesztiválon Szvetlana Alekszijevics friss Nobel-díjas fehérorosz írónővel. A leginkább tényfeltáró interjúköteteiről ismert hölgy – aki olyan rázós témákat járt körbe, mint az afganisztáni orosz háború, Csernobil vagy a Gulágok világa – végre a szerelemmel és az öregséggel szeretne foglalkozni két új készülő könyvében. 5 szívbe markoló idézet a szerelemről, Szvetlana Alekszejevicstől.

Szvetlana boldog, friss Nobel-díjasként. Még Lukasenko is gratulált neki, igaz, később hazafiatlansággal vádolta az írónőt.

“A szerelmet nehéz szavakkal leírni. Ez valamiféle ideiglenes állapot, nem örök, valahol csodálatos, de ugyanakkor kegyetlen és drámai is. Amikor megkérdezik, hogy a boldog, beteljesült szerelemről akarok-e írni, rögtön visszakérdezek: “És Ön boldog?” – erre pedig jön a halálos csend.”

“Az élet két dolog, a szerelem és a halál körül forog. Ez a két fő esemény van az emberek életében. Minden más csupán a hétköznapi lét banalitása.”

“Nemrég Moszkvában voltam. Leintettem egy taxit. A taxis azt kérdezte tőlem: “Maga pravoszláv?” Mondtam neki: “Igen, a nagymamám titokban megkereszteltetett.” “Na akkor üljön be, nem dobom ki a kocsiból.” “De miért tette volna?” “Mert ez egy pravoszláv taxi.” Jó nagydarab ember volt. Elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak hirtelen megnyílt előttem, egészen összetört. “Tudja, elhagyott a barátnőm.”- mondja, könnyekkel a szemében. “Nagyon szerettem. Igaz, hogy vertem, de nagyon szerettem.” “Jó, ha megfelelő módon tudjuk ezt kifejezni…” – mondtam neki.”

Moszkvai taxis. A marcona külső érző szívet takar…

“Megéri lassan, jó ízléssel, érdekesen élni. Tehát nem sietve, kutyafuttában, semmiségekre pocsékolva az időt. Most, a 21. században, főként Nyugaton érződik egyfajta csalódás az anyagi világban. Mindenki megértette, hogy a koporsóban nem fogja már izgatni, hogy milyen háza, vagy milyen márkájú autója van.”

Belorusz, Szvetlana hazája. 

“Megváltozott a halálhoz való viszonyom. Fiatalon úgy gondoltam, hogy az ideák többet érnek az emberi életnél. Végül is egy olyan nemzedékből származom, amit csak meghalni tanítottak meg. Senki nem tanított minket arra, hogyan legyünk boldogok, hogyan szeressünk. Traktort vezetni tanítottak minket… Senki sem beszélt a világ bonyolultságáról, a másik ember bonyolultságáról, a boldogság bonyolultságáról, hogy milyen nehéz megtalálni a harmóniát. Ma már mindennél többet ér számomra az emberi élet.”