Spórolunk, ezért ha az almánál izgalmasabb növényféléből szerettem volna (sok) sütit csinálni, csak a répa maradt a jelöltek listáján. Meglepetésre ez most még finomabb lett, mint a korábbi változatok, sokáig friss, és borzasztó aromadús energiabomba az őszi napokra.
Hozzávalók:
2 nagy, vagy 3 kisebb répa
1 narancs héja és leve
4 tojás (ennyi volt lejárathoz közel nálunk, különben kevesebbet raktam volna)
1/3-ad bögre vaj (Vagy más, nálatok honos zsiradék.)
cukor, édesítő ízlés szerint (bocsi, de ma már mindenkinek megvan a saját heppje ezzel kapcsolatban, úgyhogy rátok hagyom… 🙂 Kóstolgassatok! Én is csak úgy érzésre borítottam talán egy harmad bögre cukrot.)
1 bögre dejó (Dióval én száz éve nem találkoztam, ha valakinek van, szóljon…! Egyébként igazi dió durvára vágva is menne bele egy kevés, az még pluszban feldobja.)
1/2 bögre liszt
fél csomag sütőpor
fél tábla fekete csoki (Nekünk remekül beválik a 4 betűs üzletlánc sajátmárkás olcsó csokija.)
egy marék mazsola
néhány kardamom mag
2 kk. fahéj
1 kk. rumaroma
1 csipet fekete bors (Ez a répához nagyon jó, először én is furcsállottam.)
kevés gyömbér, reszelve (Épp volt itthon.)
Elkészítés
A tojást a cukorral és a vajjal jól elkeverjük. A répát, a narancs héját és a kérgétől megfosztott gyömbérdarabkát (legfeljebb mogyorónyit, mert csíp) belereszelünk. A gyömbér egyébként nem hinném, hogy fontos, csak mivel volt egy kis maradék itthon, és már kiszáradás fenyegette, beledobtam. Hozzákeverjük a sütőporral elegyített lisztet és a dejót/diót. Beledobjuk a mazsolát, a fahéjat, borsot, összetört kardamomot, rumaromát. Végül jön a nemszeretem rész: felaprítjuk a fekete csokit kisujjkörömnyi darabokra, és azt is belekeverjük.
A sütőt eddigre már jól bemelegítettük. A tepsit (kisebb fajta) kivajazzuk és megszórjuk kicsit dejóval, így könnyebben kijön majd a sütink és nagyon fincsi lesz a széle. Beleöntjük a tésztát, és most már levesszük felére a lángot. (A mi gáztűzhelyünk ennyire szofisztikált…)
Van, aki alufóliával letakarva kezdi sütni a répás sütit, hogy belül nedvesebb maradjon. De ez olyan répadús, hogy még úgy is nedvedzett másnap, hogy az éjszakát a sütőben töltötte lefedetlenül.
A miénk 40 percig biztos sült, közben bökdösni kell fogpiszkálóval, hogy ragad-e rá, illetve figyelni a szélét, mert ha nagyon barnul, még lejjebb kell venni.
Végül mi kis derékszögű háromszögekre vágtuk. Az a jó benne, hogy annyira tartalmas, hogy nem kell a nehéz krémsajt a tetejére, se cukormáz, se külön csoki. Tervbe volt lekvár a közepére, de azt se kért. Valamitől mégis nagyon finom íze lett!
Az utolsó túlélők…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: