Emlékszik még valaki a nigériai lányokra, akiket tavaly rabolt el a Boko Haram? Néhány hétig divat volt “BRING BACK OUR GIRLS” feliratú táblákkal pózolni, és a fotókat megosztani az Instagramon. Számos celeb meg is tette ezt. És hogy mi történt ennek hatására? Semmi. Mi lett a lányok sorsa? Tragédia.
A lányok hozzátartozói gyászolnak
Van annál rosszabb, mint ha elrabolják a gyerekedet, bántalmazzák, erőszakot követnek el rajta, és nem kerülhet vissza hozzád? Igen, van. Az, ha gyilkológépet nevelnek belőle. Megdöbbentő, de a BBC összeállítása szerint ez történt több olyan iskoláslánnyal, akiket tavaly rabolt el a Boko Haram. A 276 lányból 57-nek sikerült megszöknie. A Boko Haram egy hónap múlva közzétett videóján 130 fogoly lány már a Koránbó szavalt részleteket. Több azóta megszökött szemtanú vallomása szerint pedig némelyek azóta odáig jutottak, hogy korbáccsal fenyítik a többi foglyot, és lefegyverzett keresztény férfiak torkát vágják el.
Adja magát, hogy az írókat régóta foglalkoztató téma, az agymosás köréből válogattunk regényeket. Nézzük időrendben, vannak itt jó öreg klasszikusok, de kevésbé ismert és új regények is.
Ki dönti el, mi kerüljön az agyakba?
Isaac Bashevis Singer – A Sátán Gorajban
A 17. századi Lengyelországban egy hányattatott sorsú kis zsidó közösség rítusok, hiedelmek, babonák rengetegében próbál fogódzót találni. A bizonytalanság és zűrzavar közepette feltűnik egy eretnek szekta, amely a Megváltó eljövetelét hirdeti. Azt ígérik, hogy a Messiás még abban az évben, 1665-ben megjelenik, s az Ígéret Földjére repíti az arra méltókat. Goraj gyanútlan, kétségbeesett népe hisz nekik. Az új mozgalmat vezető önjelölt próféta kiszemeli magának Rehelét, a regény kvázi főhősének tekinthető, félig-meddig kiközösített árva lányt. Rehele először soha nem látott magasságokban találja magát, de a csoda elmaradása katasztrofális eredménnyel jár… Az emberi sorsok, és az addig szigorúan szabályozott kis társadalom rendje a feje tetejére áll.
A Nobel-díjas Singer, aki utolsó 35 évét vegetáriánusként élte
“A háború: Béke; A szabadság: Szolgaság; A tudatlanság: Erő” – szól a Párt három jelmondata. Egy lázadó gondolatbűnöző azonban úgy dönt, ellenáll, amíg csak lehetséges. Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót.
A Nagy Testvér, aki figyel
Az antiutópista történetet egy tizenéves bandavezér, a jókedvvel kegyetlenkedő, ugyanakkor igen éles elméjű és a klasszikus zene iránt rajongó Alex mondja el, a maga egyéni, orosz eredetű szavakkal megtűzdelt szlengjén. Az ő egyszerre taszító és vonzó személyiségén keresztül kapunk képet az alattvalóira gondolattalan, gépies konformitást kényszerítő Államról, amely a fiatalok számára életformává vált erőszak visszaszorítására az “agymosástól” sem riad vissza. De lehet-e egy agymosásnak jó eredménye attól, hogy a célja elvileg pozitív?
A film is kult lett, nem csak a könyv
Akik olvasták ezt a könyvet, rajongtak érte, bár sokáig nem tudtak kikerülni horrorisztikus tartalmának hatalma alól. A cselekmény központi magját ugyanis egy gyilkosságsorozat adja. 1953-ban járunk, a Szovjetunióban. Az agymosás áldozata nem a főhős, hanem egy egész nép. Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot. Ha Ő azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Még akkor is, ha Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját. Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, nyomozó szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. Megdöbbenésükre itt újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége, Raisza mindent kockára tesz, hogy a vérengző fenevadat megállítsa – még ha ezzel az Állam ellenségeivé válnak is. És a holtak száma egyre szaporodik… Ami a legijesztőbb, hogy a könyvet valós eseményekre alapozták. Bestseller lett, és pár éve nagy sikerű filmet is forgattak belőle.
Borzalmak és szerelem a Szovjetunióban
Timur Vermes – Nézd, ki van itt
2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd – a televízióban. Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést.
Aki a tévében is szerepel, az nem lehet olyan rossz ember, igaz?
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
Észak-Korea kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik. Szin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották,testvérét pedig agyonlőtték. “Szeretet, együttérzés és család: Szin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla.” – írja hús-vér hőséről Blaine Harden.
Háborúellenes graffity
Nagyon klassz összefoglaló, számomra sok újdonság is volt benne! Érdekes, hogy nemrég én is a gonoszság nyomába eredtem, azaz én arról írtam hogyan válhatnak jó emberek gonosszá..: http://panpeterstop.cafeblog.hu/2015/06/16/hova-bujt-a-kisordog-gonoszsagkutatas-es-vilagertelmezes/
hátborzongató… O.o
Nehezen döntöm most el, mit válasszak!