Lehet tőlük félni, lehet őket nem szeretni. De amíg nem voltunk a helyükben, senki sem tudhatja, mi zajlik egy gazdasági vagy politikai menekült lelkében.
Menekült tábor Szudánban
Képzeld el, hogy van szép házad, boldog családod, jó autód. A közösség, ahol élsz, megbecsül, vannak szép terveid a jövőre: mit tanulsz, milyen vállalkozásba kezdesz stb. Aztán egy napon mindennek vége. Tegyük fel, kitör a háború, ami mindent elsöpör. Ha meg akarod menteni az életedet, futnod kell. Annyi mindent vihetsz magaddal, amit elbírsz a két kezedben. De rövidesen ezt is elveszik tőled. Hamarosan már rongyokban, idegen ruhákban jársz, koszos vagy, félsz, nem ismersz magadra. Az idegen országban, ahová vetődsz, a társadalom szemeteként kezelnek. Pedig (eddig) sohasem voltál szegény. Ők nem is tudják, hogy az igazán szegények ki sem juthattak a katlanból.
Zsidó menekülttábor 1946-ban Cipruson. A szögesdrót mögül a szögesdrót mögé kerültek.
A menekültkérdés egyik legnagyobb regénye Leon Uris Exodusa, ami megtörtént eseményeket dolgoz fel. Uris nagy ívű történetében arról mesél, hogyan tér vissza a zsidó nép két évezredes vándorlás után Palesztinába, az ősi földre, ahol az érkezőket ellenségesen fogadják nemcsak az ott élők, de a környező országok lakosai is. A regény első helyszíne egy ciprusi menekülttábor, ahol azokat a – többnyire Holokauszt túlélő – zsidókat tartják bezárva, akiket elfogtak, miközben illegálisan próbáltak bejutni Palesztinába. Ők azonban tovább folytatják küzdelmüket az ős-új hazáért, mert tudják, nincs más esélyük…
Egy arc, amit mindenki ismer, bár a lány nevét már senki sem tudná fejből megmondani.
Valószínűleg azt is csak a jól értesültebbek tudják, hogy a pakisztáni-afgán háború elől menekülő afgán lány szerepel a National Geographic világhírű fotóján. Khaled Hosseini több regényben is feldolgozta az afgán menekültek sorsát. Papírsárkányok című könyve egy nem mindennapi barátságról szól, amely egy tehetős család gyermeke és a szolgálójuk fia közt szövődik a pusztulásra ítélt Afganisztán végnapjaiban. A közös sárkányfutás már-már elszakíthatatlanul fűzi őket egymáshoz, azonban egy szörnyű esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amir cserbenhagyja a barátját, hazájától távol, az Egyesült Államokban kezdi felnőtt életét, de nem tud szabadulni a bűntudattól. Visszatér a tálibok uralta háborús Afganisztánba. Az ország romjain végre jóváteheti mindazt, amit elrontott, és megszabadulhat lelkiismerete terhétől.
Menekült afgán gyerekek, ebédre várva
Észak-Korea. Szétszakított családok szeretnék viszontlátni déli szeretteiket.
A Menekülés a 14-es táborból Blaine Harden megrázó könyve Szin Donghjok huszonhárom éves rabságáról és szökéséről. Szin volt az első olyan észak-koreai, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdrót mögött töltötte. Első emléke egy kivégzés volt, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották,testvérét pedig agyonlőtték. Miután Szinnek sikerült megszöknie, a szabad világban fájdalmasan kellett szembesülnie azzal, hogy mennyire megnyomorította a lelkét az ördögi diktatúra.
Yeonmi Park kislányként szökött meg édesanyjával Észak-Koreából. Jelenleg aktivistaként küzd az országban maradt fiatalokért.
Menekülés a háború elől, Szudánban.
A szudáni “elveszett fiúk” egyike, John Bul Dau mindössze 12 éves volt, amikor a polgárháború feldúlta a falut, ahol élt, és szilánkjaira zúzta a dinkák pásztorkodásra és mezőgazdaságra épült ősrégi társadalmát. Istennek elege lett belőlünk című könyvében leírt visszaemlékezései gyermekkorára és beszámolói a nehézségekről, éhezésről és a háborúról az emberi ellenállás és jóság bizonyságai. Gyakran humoros történetei az amerikai élethez való alkalmazkodásról pedig emlékeztetnek arra, hogy békésen is áthidalhatók kulturális különbözőségeink.
