Káromkodik, utcán vizel Rowling hőse

Megjelent J. K. Rowling második krimije is Cormoran Strike, a komor, robosztus, ám nagyon is érzőszívű nyomozó főszereplésével. A Selyemhernyóban a hátteret az írónő olyan sötétre festette, amilyenre csak bírta, hogy annál jobban ragyogjanak a karakterek.

Selyemhernyó

K. Rowling néhány herripotteres szokásával nem tudott leszámolni, hiába nyergelt át a krimi műfajba első, Kakukkszó című könyvével, amiben egy topmodell halála indítja el a lavinát. Megmaradt például vonzódása a mesejátékok világát idéző nevekhez, vegyük csak például a főhős Cormoran Strike-ot, vagy Dominic Culpeppert, az unszimpatikus újságírót.

Kakukkszó

De megér egy misét a jellemábrázolás is. Bár Cormoran Strike a szürke londoni hajnalt az utcán vizelve kezdi meg, majd rögvest elfogyaszt egy zsíros kolbászt a nonstop kávézóban a fent említett gusztustalan újságíró társaságában, miközben trágárságokat vagdosnak egymás fejéhez, a férfi szíve ARANY, csupa nagybetűvel. Strike – bár hekus – képtelen bárki érzéseit is megbántani. Azazhogy a nőkét. Különösen szomorú, elhagyott, megözvegyült, vagy más problémákkal küzdő nőkét. Nem mintha akarna tőlük valamit, nem. Strike a békabőrbe bújt királyfi, a kerekasztal összes lovagja egy személyben. Éppen ezért minden kisebb hibája ellenére az írónő lelkes olvasói imádni fogják – ez nem vitás. Maga Rowling is rajong a férfiért. Nagyon élvezi az írást, és úgy érzi, ez a sorozata még jobban sikerült, mint a Harry Potter.

Rowling krimiben is a sötét hangulatok híve

A londoni metro, egy tipikus helyszín. 100 éve így festett.

A sztori szerint egy író felesége fordul Cormoran Strikehoz segítségért, hogy találja meg eltűnt férjét. Hamar kiderül, hogy az illető épp eltűnése előtt hozott össze egy zaftos kéziratot, amiben gyakorlatilag minden ismerőséről leszedi a keresztvizet. Tehát sokaknak érdekében állhatott a meggyilkolása. Nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a hullát rövidesen meg is találják. De nem az övé az utolsó…