Kertész Imre magyar Nobel-díjas író 14 évesen járta meg a haláltáborok világát. Emlékeiből született Sorstalanság című könyve, amiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
„Auschwitz óta semmi sem történt, ami Auschwitzot visszavonta, ami Auschwitzot megcáfolta volna. A Holocaust az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni.”
Fahidi Éva fiatal lányként élte át a holokausztot. Családjával együtt hurcolták el Auschwitzba, ahonnan csupán egymaga tért vissza. Emlékeiről sokáig nem beszélhetett, míg végül A Dolgok Lelke című visszaemlékezésben örökítette meg családja történetét.
„Mi itt Magyarországon arra voltunk nevelve, hogy felejtsük el saját holokausztunkat, vagy ha erre nem vagyunk képesek, legalább ne beszéljünk róla, de semmi esetre sem nyilvánosan.”
Mezei András József Attila-díjas írót gyerekként sokadmagával Raoul Wallenberg mentette ki a nyilasok kezei közül. Később így emlékezett a svéd diplomatára, aki a háború alatt emberfeletti erőfeszítéseket tett azért, hogy minél több magyarországi zsidót, különösképpen gyerekeket megmentsen, majd a háború után a szovjetek elrabolták és meggyilkolták:
„Nem vagyunk bűnösök abban, mi lett Wallenberg sorsa, de bűnösök vagyunk abban, hogy ami jót tett, azt nem mutattuk fel korábban a világnak, nem mutattuk fel önmagunknak. Magát Wallenberget, az embert. A hosszú, hosszú hallgatásban, én úgy érzem, hogy vétkesek vagyunk.”
Szita Szabolcs: A hiányzó ember – Raoul Wallenberg, a humánum lovagja
Elie Wiesel Nobel-békedíjas író, tanár és aktivista. 1944-ben – ekkor ő tizenöt éves – egész családjával együtt deportálták. Megjárta az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborokat. Később több tucat könyvében, esszéiben, novelláiban és drámáiban írta meg a koncentrációs táborok borzalmait.
„Sion feltámadt a krematóriumokból és a hullahegyekből. A zsidó nemzet újjáéledt a holtak millióiból. A meghaltak révén kelt új életre. Nem tudjuk, mi az ára egyetlen csepp vérnek, egyetlenegy könnynek. Kegyelem minden. Ha az Örökkévaló valóban az Örökkévaló, akkor mindannyiunk dolgában az övé az utolsó szó. Ezt kellett volna mondanom annak a zsidó gyermeknek. De én csak átöleltem őt, sírva.”
Hetek-antológia – Kiálts rám! S fölkelek!
Gyarmati Fanni 14 éves korában ismerte meg Radnóti Miklóst, akivel 1935-ben kötött házasságot. Miután férje munkaszolgálatosként máig tisztázatlan körülmányek között életét vesztette, a nyilvánosságtól visszavonultan gondozta hagyatékát, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett. 2014-ben bekövetkezett halála után adták ki naplóját, amelyben megrendítő részletességgel írt szerelméről, házasságáról és Radnóti Miklós haláláról.
„Most már biztosan nincs meg. Le merem írni, mert így van. Isten elhagyott engem, le merem írni, mert így van. Minden-minden földöntúli pártfogás, szeretet nélkül maradtam itt. Mire volt jó a megmenekülésem, miért nem jutottam inkább a nyilas gyilkosok kezére, hogy kínok kínjával én pusztultam volna el inkább, mint ő, a drága szent, a legjobb, a leggyanútlanabb, aki élt. Minek maradtam itt, Uramisten? ”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: