Államilag lopott gyerekek – a Barnevernet 10 leghíresebb gyerekrablása

Elutazni egy kulturált, kényelmes, modern skandináv országba, ott anyagilag kicsit helyreállni és magasabb színvonalon folytatni az életet, nagyon is csábítóan hangzik családosok számára. Elvégre mindig mindenhol a “finn iskolarendszert” emlegetik, ha valami nagyot akarnak mondani az oktatással kapcsolatban! Ezek ott északon biztos nagyon értenek a gyerekekhez…

De szerintem ne tedd, ha jót akarsz magadnak!

A skandináv csodának ugyanis van egy sötét oldala is, aminek már a neve is ijesztő: Barnevernet. Ez ellen a szervezet ellen tüntettek idén tavasszal 14 országban párhuzamosan. A Norvég Gyermekjóléti Szolgálat ugyanis extrém túlkapásairól híres. Az utóbbi években Oroszországban, Csehországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Indiában is a szalagcímekben szerepelt. A Barnevernet sajátos gyakorlata szerint ugyanis egyszerűen elrabolja a gyerekeket a szülőktől, ha felmerül a gyanú, hogy valamiért alkalmatlanok a gyereknevelésre, és az sem zavarja ebben őket, ha az illető egy másik ország állampolgára. Sőt: a szüleiktől elvett gyerekek 40%-a nem norvég. Első lépésként ismeretlen helyre szállítják őket, és gyakran már ekkor megtagadnak a szülőktől bármiféle találkozási lehetőséget. Az esetek nagy részében a gyereket akkor sem adják vissza, ha a felmerült gyanút nem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani.  Maga a cseh elnök, Milos Zeman is a náci rendszerhez hasonlította a hatóság működését. Marius Reikeras norvég ügyvéd legalább 1000 olyan esetről tud, amikor a Barnevernet teljesen hibásan és jogtalanul járt el. Az Emberi Jogok Bíróságán eddig 40 norvég jogsértést ismertek el.

Nézzük a közelmúlt legbotrányosabb állami gyerekrablásait Norvégiában.

1. Bodnariou család

A román IT mérnöktől és norvég feleségétől 5 gyermeküket rabolták el novemberben. A legkisebb mindössze három hónapos, édesanyja még szoptatta. A vád ellenük “keresztény radikalizmus” volt, idősebb (7 és 9 éves) kislányaikat az iskolában, a szülők tudta nélkül “hallgatták ki”, majd mikor beismerték, hogy vannak dolgok, amiket otthon fenékre csapás terhe mellett nem szabad csinálniuk, rögtön elszállították őket, sőt, a hatóság a rendőrséggel együtt a család otthonába is elment, ahonnan anyjuk mellől elvitték a kisebbeket is. A gyerekeket azóta már egymástól is szétválasztották.

2. Michalaková család

A cseh Evától és férjétől azért vették el két kisfiúkat 2011-ben, mert egyikük valami olyasmit mondott az óvodában, hogy az édesapja a pizsamájában matatott. A molesztálás tényét nem sikerült bizonyítani, és az azóta elvált Eva mellett egész Csehország kiállt, Norvégia már több diplomáciai jegyzéket is kapott miatta, mindeddig hiába. Eva évente kétszer 15 percre láthatja gyermekeit, és ez alatt az idő alatt nem szólhat hozzájuk az anyanyelvükön.

3. Maxine

Egy szlovák férfitől és hallássérült norvég feleségétől azért vették el 2,5 hónapos, Maxine nevű kisbabájukat, mert a “szakember” nem tartotta kielégítőnek a szülők és a baba közötti szemkontaktust.

4. Amy és Tyler

A 20 éves, amerikai Amy Jakobsen Bjørnevåg-tól azért vették el 19 hónapos kisfiát, mert lassan akart átszokni az anyatejről a szilárd táplálékra. Másfél évesen 9,6 kg és egészséges volt. A Barnevernet egyébként is meglehetősen szkeptikus a fiatal anyákkal, mivel Norvégiában a nők többsége nem vállal fiatalon gyerekeket, inkább középkorban, karrierépítés után. Persze ilyenkor már nem szülnek, inkább örökbe fogadnak. Nem egyszer külföldiek vitatott körülmények között elorzott gyerekeit…

5. Gražina Leščinskiene

A 7 éves, litván  Gabrieliaust is idén vették el édesanyjától. Az indoklásban “túlszexualizált viselkedés” szerepelt, ami alatt a gyermekvédők azt értették, hogy a kisfiú gyakran járt ki a vécére, és szagolgatta a kezét, de azt is nehezményezték, hogy az édesanya dohányzik. A gyerekrablás kapcsán litván televíziós műsorok felvetették, hogy Norvégiában a legalacsonyabb a születési ráta, és egyben legmagasabb a Down-szindrómával és egyéb fejlődési rendellenességekkel született csecsemők száma.

6. Daiane Lopes Alves

A brazil lánynak egy 2 éves és egy 1 éves gyermeke volt. Amikor 20 évesen a harmadik babáját várta, a Barneverten úgy döntött, hogy túl fiatal még a gyerekneveléshez, és “megelőző jelleggel” elveszik tőle a gyermekeket. Daiane Olaszországba menekült szülni, hogy legalább legkisebb gyermeke vele maradhasson.

7. Edmund

A litván Julia Daiva várandósan került kapcsolatba a Barnevertennel, miután rátalált egy szívrohamban meghalt barátja holttestére, és a trauma feldolgozásához kért segítséget. Nem tudta, hogy ezzel célkeresztbe került: a hatóság ettől kezdve megfigyelés alatt tartotta, majd kisfia megszületése után 5 hónappal a rendőrséggel együtt rátörtek, és elvitték a kicsit, akit azóta évente 4 órára láthat.

8. Halil Kiris

Egy öttagú török családnak szerencséje volt, mert végül sikerült a gyerekrablás hátterében álló félreértést tisztázniuk. Az egyik óvónő ugyanis azután uszította rájuk a hatóságot, hogy az egyik kisfiú az oviban egy rajzfilmjelenetet mesélt el, amelyben a főhős törve-zúzva viharzik be a lakásba, a pedagógus pedig ezt úgy értelmezte, hogy a gyerek saját szüleiről beszél. A gyerekeket elvitte a hatóság, de végül néhány napon belül hazamehettek – bocsánatkérés vagy bármi efféle azonban nem történt.

9. May Lund Nikolaisen

Különösen botrányos módon vették el a kisbabáját May Lund Nikolaisentől. Amíg a kórházban lábadozott a szülés után, behívták a Barnevertenhez egy beszélgetésre, aminek a végén közölték vele, hogy a babát már el is vették tőle, mivel ő “túl fáradt és kimerült” ahhoz, hogy jól gondját viselje. May ezt értetlenül fogadta, hiszen felnevelt már egy 20 évest, akinek a kapcsán semmi ügye nem volt a hatósággal. Gyorsan taxit fogott és lélekszakadva sietett a kórházba, de ott már csak hűlt helyét találta az újszülöttjének.

10. Hernehult család

A Hernehult családtól három gyereket vettek el tavaly, akik közül a legidősebb autista volt. Egy szép napon kopogtatott a családnál a Barnevernet, és a gyerekek hogyléte felől érdeklődött. A szülők azt hitték, hogy segíteni akarnak, esetleg tanácsokat adnak majd a jövőben, de ehelyett az történt, hogy pár hónap múlva a rendőrséggel tértek vissza, betörték az ajtót, majd lebirkózták és elvitték a gyerekeket. Magyarázatként egy dokumentumot adtak át, amiben olyan állítások szerepeltek, minthogy a megfigyeléseik szerint a gyerekek egy szál rövidnadrágban járnak otthon, vagy hogy a legkisebb fiú túl sokat játszik egyedül. Miután a gyerekeket szétválasztották és nevelőszülőknél helyezték el, a beteg nagyfiú rohamos sorvadásnak indult, így őt végül egy fogyatékosoknak fenntartott intézetbe vágta be a hatóság.