Öröm, játék, szeretet. Csak ezzel a három dologgal lehet valóban hatékonyan gyógyítani a hagyományos iskolarendszerben „problémásnak” tekintett gyerekeket. Ez a három együtt azonban valóban csodákra képes: lássunk három példát, amiknek nagyon szurkolunk!

A cigány ovi

Amikor Debre Krisztina anyukája megalapította az ország első cigány nemzetiségű óvodáját, a „Majd megnövök” óvodát, minden nap körbejárta a cigánysort, hangosan kiabálva, hogy a szülők hozzák el a gyerekeiket az óvodába. Erre a „marketingre” nem sokáig volt szükség, hiszen Csepel nyomorban tengődő cigánysága hamar megértette, hogy saját elemi érdeke az intézmény támogatása, ahol naponta négyszer étkezhetnek a gyerekek ingyen, tiszta ruhát adnak rájuk, fejlesztik, és ami a legfontosabb, szeretik őket. Ma 60 gyerek jár az oviba, akiknek egy ötödük nem cigány, de mindannyian egyaránt szegények. Míg az oviban vannak, csinos ruhát kapnak, az otthonit pedig, amiben érkeztek, kimossák és megszárítják adományba kapott gépekkel.

Debre Krisztina és védencei

A gyerekeknek gitár-, angol- és táncórákat szerveznek, havonta pedig egy családi nappal próbálják erősíteni a szülőkkel való kapcsolatot. „Nálunk a gyerekek valóban játszva tanulnak, ezen felül óriási hangsúlyt teszünk az állandó pozitív megerősítésre, a dicséretre. Nagyon egyszerű a módszer, és rendkívül jó eredményeket lehet vele elérni. Amikor az iskolákból visszaigazolást kérünk, akkor kiderül, hogy ezek a gyerekek osztályelsők, vagy az erős középmezőnyben vannak.” – írta le eredményeiket Derbe Krisztina egy interjúban. Az iskolákban rendre csodálkozva fogadják a cigány oviban csodálatos változáson keresztül ment, legtöbbször „problémásként” odairányított gyerekeket. Krisztináék azonban félve bocsátják el őket, mert az iskolában pont abból jut nekik a legkevesebb, ami a továbbfejlődésükhöz a leginkább szükséges lenne: szeretetből, érzelmi biztonságból. Ezért lenne jó egy tanoda rendszer hozzáértő pedagógusokkal, ez azonban a kötelező egész napos iskola mellett nem tűnik megvalósíthatónak.

Ahol nem utálják a matekot

Mit tehet egy vidéki matektanárnő, ha az intézmény összevonásoknak köszönhetően elárasztják a „sajátos nevelési igényű”- nek nevezett gyerekek egyébként is problémás osztályát? Felmond? Haját tépi? Pótlékot követel? Nem: rengeteg munkával és agyalással olyan játékokat fejleszt ki, amelyekkel a gyerekek örömmel játszanak, és közben észrevétlenül tanulják meg a matematika szabályait. A pécsi Auth Andrea egy ötfős kis csoporton kezdte tesztelni kártyajátékait délutánonként, akik a teljes nulláról indulva rövidesen ugrásszerű fejlődést mutattak. A gyerekek annyira megszerették a tanárnő játékait, hogy az 1-4. osztályig tartó célcsoportból kiöregedve többen is visszajártak a foglalkozásokra, hogy a kisebbeket tanítsák. Ugyanis az alkalmazott kooperatív stratégiának köszönhetően a játékban nem feltétlen az egymással való versengés vezet célra, hanem az együttműködés, azaz a gyerekek, ha nyerni akarnak, egymást is kell hogy tanítsák játék közben.

Auth Andrea munka közben. Nem, játék közben. 

A játéknak egyre nagyobb híre lett, hiszen valóban ritka jelenség, hogy „problémás gyerekek” pont a matematika iránt mutassanak érdeklődést, sőt, megszeressék a tantárgyat! A látványos eredmények miatt a tanárnőt mindenki támogatta, mind saját igazgatónője, mind a Pécsi Tudományegyetem, aminek a segítségével egy komplett, 4 év tananyagát lefedő játékegyüttest fejlesztettek ki „Lapot kérünk” névvel.

Így fest most a játékcsomag, ami után nemzetközi érdeklődés is van már.

Sajnos azonban mindez az oktatási reform legrosszabb korszakában történt: az iskolát pár éven belül bezárták, a termék kiadóját pedig államosították. Mintegy 1000 darab készült el a játékból, a további jövő pedig kérdéses. Az alkotók most támogatókat keresnek, hogy életben tarthassák a matematikaoktatást forradalmasító projektet.

Akik az örömért tanítanak zenélni

A Szimfónia Program a zenélés örömével próbálja kirántani a gyerekeket a mélyből, sikerélményt, önbizalmat és a közösséghez való tartozás érzését adva a nekik. Itt sem az eredmények állnak a középpontban, hanem az, hogy a „problémás” iskolások valami olyasmit csináljanak, ami boldoggá teszi őket. A zenélés, örömzenélés, zenekarban zenélés pedig jellemzően ilyen. A Venezuelából átvett kezdeményezés hatalmas népszerűségre lelt a gyerekek körében, ma már 700-an vesznek részt benne. Ők az iskolai tanítás rendszerébe beágyazott délelőtti és délutáni zeneórákon vehetnek részt, de személyre szabottan is foglalkoznak velük szakemberek például pályaorientációs szempontból.

A gyerekeknek igyekeznek minél több koncertet, régiós találkozót szervezni, hogy minél több sikerélményben lehessen részük. A programnak nagyobb szerencséje volt, mint a pécsi „Lapot kérünk”-nek, mivel a forrást biztosító eus pályázat lejárta után a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vette gondjaiba.